Több borverseny szervezése is a nevedhez kötődik. Miért tartod ezt hatékony marketingeszköznek?
A borversenyek, az itt elért eredmények és kiosztott díjak elsősorban azoknak fontosak, akik bíznak bennük (ez inkább a borfogyasztó közönség) vagy valamiféle megerősítést várnak (ezek pedig inkább a borászok). Sok borverseny van, sok elképzelés szerint, az osztályozás, a pontozás csak ritkán cseng egybe, nagy eltérés van mondjuk egy aranyérem pontszáma között egy brit vagy egy magyar versenyen. De alapvetően mindenki maga dönti el, kinek higgyen, legyen az irodalom-, színház- vagy borkritika; nem kötelező ezeken indulni, nem kötelező ezek eredményeit figyelembe venni a vásárlásnál. Ez részben egy marketingeszköz is, hiszen ha valaki nyer, használja ki okosan a 15 perc figyelmet, utána jönnek a következők…
A borbírákkal és bizottságokkal végzett borértékelés sosem lehet tökéletes, mindig lesznek kilengések, ahogy szinte minden kvalitatív tevékenységet pontozó sportversenynél is. Jelenleg azonban nincs jobb és objektívebb módszer a borok értékelésére.
Azok a borversenyek, amelyek alapításában közreműködtem, nem csak egyszerű borversenyek, minden esetben van üzenetük, legyen az a portugieser fajta felemelése (Portugieser du Monde), a Pannon Borrégió egységes megjelenítése és a régiós kis pincészetek számára láthatóság szervezése (Pannon Borrégió Top25). Ilyen a GROW du Monde is, mert ez több, mint egy sima borverseny. Ez inkább egy mozgalom azért, hogy egy tradicionális közép-európai fajta esetében feltárjuk annak potenciálját, a termelők és a rajongók együtt fogalmazzák meg a jövőjét, nemzetközi kontextusban.
Pécsett élsz és dolgozol, és az országrész kevésbé számít olaszrizling-központnak. Mik voltak azok a meghatározó élmények, amelyek felhívták a figyelmedet a szőlőfajta fontosságára?
Egy kicsit távol tartom magam (legalábbis fizikailag mindenképpen) a boros események középpontjától, hiszen az kétségtelenül Budapest, és jobban élvezem a pécsiséget. Ebben az itteni létezésben azért az olaszrizling is szervesen jelen van! A kis borvidékünk több mint tíz százalékán ez a fajta terem, egy kicsit délebbre, Siklóson pedig óriási tradíciója van.
Ez a vidék egy nagy olaszrizlinges tájegység, nevén nevezve Baranya északi fele, s amíg ennek déli felén a grasevina vagy olaszrizling meghatározó maradt, több mint 70 százalékos jelenléttel, addig nálunk egy kicsit háttérbe szorult a kilencvenes évektől kezdve.
Nekem azért a drávaszögi grasevinák és a siklósi olaszrizlingek jelentették az első fajtaélményeket, és erre épült rá a Balaton, majd a többi hazai, később meg határon túli borvidék is. Amerre én jártam, járok, keresem ezt a fajtát. Hol trónra emelik, hol ez a legolcsóbb, de ezer arca van, és ebben én látom azt a potenciált, ami egyébként a pillanatnyi borfogyasztási trendekbe is jól beleilleszthető.
Idén már a harmadik versenyre készülsz. Mennyiben más egy nemzetközi csapattal egy ilyen eseményt megvalósítani, mint egy nemzetközi versenyt, amit egy országból szerveztek?
Részben más, de azért itt a három alapító és jogtulajdonos (Igor Luković szerb és Saša Špiranec horvát borszakírók mellett jómagam) elsősorban az alapelvek terén dolgozik össze és itt szoktunk rendszeresen egyeztetni. A helyi, aktuális évi szervezés mindig a helyi csapat feladata, nekem nagy szerencsém, hogy a balatoni borászok, a szakmai szervezetek, a települések, az idegenforgalmi szolgáltatók egyre nagyobb számban álltak az ügy mellé. Jó látni, hogy lehet olyan célokat megfogalmazni, amik mögé nagy társadalmi összefogás állhat össze, és így van esélyünk egy olyan GROW du Monde-ot összehozni, ami felülmúlja a horvátok által tavaly igen magasra tett lécet.
Hiszek abban is, hogy az országos szakmai szervezetek is csatlakoznak a támogatóinkhoz, hiszem állami bormarketing nélkül eddig egy országban sem szervezték meg ezt a versenyt. Remélem, hogy idehaza is érzik azt a döntéshozók, egy közép-európai összefogás sikeresebben helyezhet a nemzetközi bortérképre, a nemzetközi polcokra egy regionális terméket, esetünkben az olaszrizlinget.
Rengeteg közösségi marketingprojekten dolgoztál már. Milyen tanácsod lenne azoknak, akik még az út elején járnak?
A közösségi ügyek nagyon nehéz témakör, hiszen olyan korban élünk, ami az egyedül boldogulást, az önmegvalósítást helyezi előtérbe; ezt halljuk, látjuk, olvassuk nap mint nap számos médiafelületen. A közösségi gondolkodásban ugyanakkor egy kicsit ebből fel kell adni. Közös célokat kell tudni megfogalmazni, amelyekre az egyéni célokat is rá lehet építeni. Win-win helyzeteket kell teremteni, ahol csak győztesek lehetnek, elsősorban hosszú távon.
Türelmesnek kell lenni, kompromisszumkésznek és jó stratégának, hiszen közösen kell hosszabb távra terveket szőni. Ez idehaza nagyon nehezen megy, a legtöbb esetben én azt látom, hogy el is buknak ezek a kezdeményezések. Egy rövid távú saját siker, egy gyors értékesítési lehetőség néha felülírja a hosszú távú közös érdeket. Talán sablonos, de muszáj azt mondanom, hogy Villányban tapasztalom a legjobb példáját a közösségi marketingnek, az működik a leghosszabb ideje közös célok és értékek mentén. De vannak más jó példák is, többször dolgoztam már az egri borászokkal, ahol szintén vannak ilyen kezdeményezések, vagy a Balaton körüli összefogás is egyre erősebb. Ezen folyamatosan dolgozni kell, hiszen a közösségi marketing olyan, aminek hosszú távú céljai vannak, de naponta kalibráljuk újra a tevékenységeinket a célok elérése érdekében.
Ha valaki nevezni szeretne a GROW du Monde idei borversenyére, milyen felületeken keresse az információkat, és mikor érdemes elkezdeni nézelődnie?
Egyelőre nem indult el a nevezés, szervezzük a begyűjtési pontokat, a hátteret, és várhatóan március elején indul be a borbeküldés, amire április végéig lesz lehetőségük a termelőknek. Szeretnénk, ha a hazai szervezésű versenyen legalább 300 mintát össze tudnánk gyűjteni, ehhez mérten igyekszünk alacsonyan tartani a nevezési díjakat, ami nagyságrendileg ötven eurót jelent mintánként, de vannak mennyiségi kedvezmények is. Érdemes a GROW du Monde közösségi felületein tájékozódni, a Facebook-oldal talán a legfrissebb ilyen tekintetben.
