Egy szőlőiskola vezetőjeként első kézből tapasztalod meg a pincészetek igényeit. Mely fajták iránt nőtt meg a kereslet az utóbbi években, és melyek iránt csökken az érdeklődés?
Valóban évekkel a piac változása előtt érzékelni szoktam a rezdüléseit, hiszen a borokhoz szőlő, azokhoz pedig szaporítóanyag kell. Ami évek óta tisztán látszik, hogy egyre kevesebb kékszőlő-oltványt adunk el. Egy másik egyértelmű trend volt sokáig a muskotályos fajtakör iránti érdeklődés növekedése, de most ez éppen stagnálni látszik. Úgy néz ki, a világfajták közül a chardonnay, a sauvignon blanc és a pinot gris továbbra is virágkorát éli, de az autochton magyar fajták iránt is egyre nagyobb az érdeklődés.
Az, hogy az alföldi termőtájakon gyakorlatilag piacvezető lett a bianca és az aletta, teljesen átrajzolta a magyar szőlőtermesztés fajtaszerkezetét az elmúlt tíz-tizenöt évben. Ezen szőlőfajták iránti igény jól mutatja, hogy szükség van olyan fajtákra, amelyekkel költséghatékonyan lehet tömegborokat előállítani.
A klímaváltozás trendjeit figyelembe véve látsz olyan itthon most elterjedtnek számító fajtát, amelynek a telepítését hosszú távra már nem javaslod?
Az egyik olyan szőlőfajta, amelyik a klímaváltozásnak már áldozatul esett, a Müller Thurgau. Hozzá hasonlóan azok a fajták vannak veszélyben, amelyek korai érésűek és nem rendelkeznek markáns savszerkezettel. 27 éve, amikor a pályámat kezdtem, a Müller Thurgau még elterjedtnek számított, de ma már szinte egyáltalán nem telepítik, hiszen azon túl, hogy korán elveszíti a savait, még érzékenynek is számít a betegségekkel szemben.
Hogyan látod a telepítésre szánt szőlőállomány helyzetét ma Magyarországon?
A szőlő- és borágazat versenyképességét elsődlegesen határozza meg, hogy milyen ültetvényeink vannak, ugyanis csak hatékony termeléssel lehet minőséget és mennyiséget egyszerre előállítani. Ha nincsenek meg a megfelelő biológiai alapok, azaz a magas genetikai értékű és egészséges szaporítóanyag, a fogyasztói elvárásoknak megfelelő fajták, illetve klónok, eleve vesztesként indulunk a nemzetközi versenyben.
Ezért fontos, hogy évtizedes lemaradást hozzon be a magyar szőlő- és borágazat ebben a tekintetben. Ezt a munkát senki más nem fogja helyettünk elvégezni; ha elmulasztjuk, kiszolgáltatottjai leszünk más országoknak és az ő kutatóközpontjaik fajtakincsének. Pedig nekünk nem a negyvenhetedik chardonnay-klónra van szükségünk, a saját fajtáinkkal kell foglalkoznunk, mert azt más nem teszi meg helyettünk.
A világ egyre jobban gyorsul, és bár a szőlőtermesztés jellegénél és ritmusánál fogva a lassabb, tradíciókövető ágazatok egyike, a nemzetközi porondon ez a terület is gyorsan alakul. Az almásoknál végignézhettük, hogy a komoly piaci keresletre számot tartó pink lady almafajta újdonságként sokáig nem jutott ki abból a termelői közösségből, amely a nemesítését finanszírozta. Az új fajtával járó előnyökből először azok részesülhettek, akik hozzájárultak a létrejöttéhez, és csak évtizedek múlva jutott el például hozzánk a fajta.
Ha magunk nem gondoskodunk erről, mindig a B ligában fogunk játszani. Az új versenyképes, innovatív fajták megalkotása óriási beruházást igényel, ezért fontos, hogy mi a már meglevő fajtáinkra koncentráljunk, és hozzuk ki a legtöbbet az olaszrizlingből, az Irsai Olivérből, a kékfrankosból, a kadarkából, a furmintból.
Szakmaközi intézkedés keretében a HNT-ben újabb három évre meghosszabbításra került a biológiai alapokat érintő program. Ez erős jelzés a termelők részéről, hogy tisztában vannak a feladat sürgősségével és súlyával. Már rendelkezésre áll egy keretösszeg, amelyből finanszírozni lehet projekteket a jövőben, de nyilvánvaló, hogy ezen a területen nem elég a termelői forrás, és ahogy más országokban, ehhez nálunk is állami finanszírozás lenne szükséges.
