Miért hoztad meg a döntést, hogy felújítod a családi borászati hagyományokat Szekszárdon?
Egy sikeresnek remélt menedzserkarrier elején, viszonylagosan magasabb jövedelem mellett meg szerettem volna őrizni a múltamat, a szekszárdi kötődésemet, és szerettem volna édesapámnak értékteremtő elfoglaltságot biztosítani.
Mi volt az első komolyabb meglepetés, ami a borászat kapcsán ért?
Ott és akkor, a 90-es évek legelején meglepően sikeresek voltunk. Igény volt az új arcokra, új címkékre, érdekes borokra.
Mi volt az első mérföldkőnek érzett komolyabb eredmény, ami lendületet adott?
Az akkor szerveződő Pannon Bormíves Céh behívott az alapító tagjai közé. Egy csapásra a dolgok sűrűjébe kerültem.
Mi az a hiba, amit szerinted sok borászat elkövet, pedig elkerülhető lenne?
A támogatásokkal segített beruházások lehetősége könnyen bevisz egy növekedési „pilótajátékba”. Kell egy hosszú távú vízió, hogy milyen borokkal, milyen piacon, milyen árkategóriában gondolod a jövődet, és a piac várható alakulása ezt engedi-e.
A pincészetet már a fiad, Zoltán vezeti. Milyen tanácsot adnál más, épp generációváltás előtt álló borászatok vezetőjének?
Nem elég csak motivációt adni, de kell a szabadság is, hogy a maga becsvágyát ő is kiélhesse. (Azért nem árt a kasszát és a pénzügyi mérleget is szemmel tartani!)
